Győr. Egy város. Ami mellesleg családunk kis számú tagjának a téli hidegben kedden felvirágzott.

Beszámoló.

Mindig is vallottam, hogy a világ bármely pontján jól érezhetem magam. Hogy nem kell sok pénz az utazáshoz. Már, ha nincs. Ha adott ellenben egy kellemes, barna színekben pompázó legénylakás, 3 egymáshoz közel álló személy és 3 óra napsütés, nincs sok értelme a hezitálásnak.

Egyetlen napod van.

A kedd többféle képpen játszódhatott volna. Korán keltünk. Nem volt mit reggeliznünk. Borús, hideg idő kacsintott be az ablakon. A közös ébredés, ebben a 3-asban nagyon idegen, zavarbaejtő érzéseket keltett. A reggel mégsem ezzel telt. A kávé csodákra képes, egy pár tojás a szomszéd közértből reggelikölteményt alkot, a hosszú csend meglepően jóleső, a meleg zuhany egészen fergeteges tud lenni. Máris kisüt a nap. Hosszú séta egyáltalán nem látott helyeken, vagy nem látott perspektívákban, és három ember, aki együtt régen beszélgetett. A délutáni pihegés még akkor is áldásos, ha egy konyhaasztalból rögtönzött ping-pong asztalon pattogó labdával kell álmodnod. Az éj leszálltával pedig kitisztulnak az érzékek, háttérbe szorulnak a korábbi óvatos lépések, az este hosszú-hosszú csevegést nyújt, közvetlen közelben. Ahogy már rég nem.

Nincs tánc, csak a mosoly az arcokon.

Nem kell a világot megváltani ahhoz, hogy másnap jól érezd magad egy esti csevejtől. Nem kell az utazás szót az éjszakai mulatozással társítani, hogy reggel fiatalnak érezd magad. És végül nem kell a családi eseményeket a kötelesség, kínos, viharos és minél rövidebb, annál jobb gondolatokkal társítani. Mindig is vallottam, hogy a világ bármely pontján jól érezhetem magam. Csak rá kell érezni a pillanatra. Mikor, mi esik jól.

Mi.

3 egymástól távol élő ember indult neki a napnak. 3 rokon, akik más szokásrendszerrel, más gondolkodással, ellenben sok közös szép emlékkel és korábbi, fájó sérelemekkel telve ülnek le egymással szembe, méginkább egymás mellé. Mégsincs szükség egy üveg whiskeyre, zsongó környezetre, ismerősökre, egymás vallatására ahhoz, hogy szép legyen a nap. A döntés hármójuk kezében van.

Tudni kell nem félni. Nem előre tervezni. Nem előre megmondani. Csak örülni. Mindennek, ami van. Ha már a cirkuszi bohóc is megmondta: van másik.

Mindig van egy út, hogy jól érezd magad. Egyszerűen csak azt tedd, amit már rég nem. 

Kedden megtanultam: ebben nem lehet csalódni.