Zoli írása a férfiak játékairól felidézett bennem egy régi és nagyon fájó emléket.

Zsófi nagyon szeretett babázni, és anyagi lehetőségeinket tekintve, nem kis erőfeszítés árán vettem Neki az ötödik születésnapjára egy baba-hajszárítót. Pici kis szerkezet volt, ceruzaelemmel működött. Zsófi nagyon boldogan fodrászolta vele a hajasbabáit.

Pár héttel később egyik este, a lefekvés előtti fürdetésnél Balázs büszkén mutatta a kádban, hogy motoros kishajót készített. Mint kiderült, szétszedte Zsófi játékhajszárítóját, kiemelte belőle a motort, és egy keménypapírból hajtogatott hajóra ragasztotta, felszerelte propellerrel. Működött!

De akkor nem ezt láttam. Csak azt, hogy tönkretette Zsófi kedves játékát. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány pofont kapott tőlem életében. Az egyiket akkor este.

Az éjszakát végigsírtam. És nem a hajszárító miatt. Azért, mert nekem fájt az a pofon. És azért, mert rádöbbentem, hogy ezzel talán egy életre belefojtottam a Fiamba a kreativitást, az alkotókedvet, elrontottam a sikerélményét.

Sokszor újragondoltam azt az estét. Ma sem tudom, mi lett volna a helyes lépés.

Szerencsére Balázs ma is kreatív, telve ötletekkel és alkotóvággyal…

Szerző: B. Andrea  2009.07.10. 18:17 1 komment

Címkék: játék emlék gyerekek kreativitás sikerélmény

http://www.jumpcut.com/media/dyn/e8/0e2f/d37d59323f26048c07806080ef/movie_thumb160x120.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kabarcz.blog.hu/api/trackback/id/tr491239140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsofi82 2009.07.11. 12:06:09

az egyik kedvenc történetem az egyenrangú nevelésről, ahol egy Édesanya amiatt gyötrődik, mert mindig mindkét gyermekének egyformán a legjobbat szeretné. én emlékszem a hajszárítómra. és Balázs motoros csónakjára is. és Mami fájdalmára is. Mégis az egyik legkedvesebb történet, ami nem szól semmi másról, mint az önzetlen szeretetről. :)
ja, és Balázst valóban nem kell félteni a kreativitást illetően.
süti beállítások módosítása