Nemsokára kezdődik az iskola. Véget ér a végtelennek hitt nyár, és kezdődnek a szürke, gyakran zsúfolt, és nem ritkán ellentmondásokkal terhelt hétköznapok.

Egy  sportoló életében külön konfliktusokat is hozhat ez az időszak. Különösen az élsportolók, a versenysportot űzők számára.

Az utánpótlás-nevelésben elsődleges fontosságú kérdés, hogyan kezeljük a sportolás-tanulás, iskola-sportklub viszonyt. Nyilvánvaló, hogy a szülők a legjobbat akarják a gyermeküknek, mégis keletkezhetnek feszültségek.

Elsősorban arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a szülő is ember, akinek saját élete is van, saját érzelmi világa, gondolkodásmódja, szokásrendszere, esetleg célstruktúrája, valamint erősségei és gyengeségei is. És jó hogy így van, joga van hozzá. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie, mindenki tévedhet és hibázhat is.

Az iskolakezdést, illetve ennek fontosságát is másképpen értékeli az egyik szülő, mint a másik, és ez elsősorban nem a gyerek érdekeiből fakad, hanem a szülő saját karakteréből.

Egy aggodalmaskodó anyuka, ebben a kérdésben is az aggodalmait fogja megélni, megfogalmazni. Ilyen kérdések merülnek majd fel: mi lesz a gyerek jövőjével, a tanulás az első, mi van, ha nem teljesít, mit mondanak a tanárok, a nagyszülők, a barátok és a szomszédok, esetleg a sarki fűszeres.

Egy aggodalmaskodó szülő vívódásainak nagyobb része nem a probléma nagyságával arányos, hanem a szokásrendszerének a mértékével. Az pedig, hogy milyen intenzitással képviseli mindezt, hogyan fogalmazza meg aggodalmait, a vérmérsékletével arányos. Másképpen aggodalmaskodik egy kolerikus, másképpen egy melankolikus, vagy egy szangvinikus szülő, és másképpen egy flegmatikus.

Aztán van a másik véglet, a sikereknek, a sportsikereknek elkötelezett szülő, aki számára az iskola csupán nyűg, fölösleges konfliktusforrás, szükséges rossz. Nyilván ők is képviselni igyekszenek a gyermek érdekeit, és ők is a saját szemléletük alapján, és a saját habitusuk szerint.

Jó, ha ezt szülőként tudatosítjuk magunkban. Hiszen, hogy mi a gyerek érdeke, azt más tényezők is meghatározzák a saját nézőpontunkhoz képest. Nem cél most ezeknek a tényezőknek a részletezése, ennek az írásnak egyetlen célja van: felhívni a figyelmet a kérdés tudatos átgondolására.

Az aggodalmaskodó anyuka fontolja meg, hogy milyen mértékben érdemes például fenyegetőzni az iskola szempontjaival, az edzésmegvonással, stb. A sportapuka pedig lássa be, ha a gyerek elhanyagolja a tanulást, az nem tesz jót a fejlődésének. Mert a fejlődés nem képzelhető el úgy, hogy közben az elhanyagolást képviseljük.

Persze a srácok is mások és mások ebben a kérdésben.

Vannak azok a gyerekek, akik nem csak a sportpályákon remekelnek, hanem az iskolában is, ezenkívül segítenek otthon a szüleiknek, és megeszik a spenótot is. Még az ő esetükben is érdemes elgondolkodni azon, hogy minden rendben van-e, hogy nem túl merevek-e a feléjük irányuló elvárások, hogy mit tehetnék én szülőként, hogy valóban érvényesüljenek az érdekei.

És lássuk be, vannak olyanok is, akik nehezen viselik el az iskolapadot, viszont a sportban az adottságaikkal arányos a motivációjuk is. Ez egy valódi konfliktushelyzet lehet, aminek megoldása minden esetben más és más, tudatosságot igényel, olykor külső segítséget is.

A mentális munka ezen a területen komoly támogatást jelenthet, mi konkrétan a Szülők Akadémiája programsorozat esetében a szeptemberi alkalmakat ennek a kérdéskörnek az átgondolására használjuk fel.

Kezdődik az iskola! Sok sikert mindannyiunknak!

(A Nyerő Hármas című könyvünk megrendelhető a könyv Facebook oldalán hozzászólásban vagy üzenetben.)