„Bajnoknak lenni váratlan, nagy, de múlandó eredmény, pünkösdi királyság”- mondja Szepes Mária az Álomszótár című könyvében.

 Bajnoknak lenni az egy szakasz az ember életében, és eszerint kell bánni vele jelentőségét tekintve.

Két szempont:.

Bajnoknak lenni nem egy életcél. Bajnoknak lenni egy életszakasz célja lehet. Nem lehet egy életet teletömni mindennel, nem lehet egy egész élet célja, hiszen egy idő után elveszíti az aktualitását, és ilyenkor már csak egy álmodozás az egész, egy délibáb, hogy majd, valamikor bajnok leszek, és aztán ráébred, hogy már nem. Teleakaszthatom mindenféle ballaszttal, azt gondolni, hogy egyszer majd bajnok leszek, és nem megszabadulni ezektől a gátló tényezőktől, amik a szakaszt teszik eredménytelenné, ostobaság. Ha bajnok akarok lenni, ez egy project. Életszakasz. Igen. Egy felkészülés, amikor ebben élek, ebben égek. Lehet fél éves, vagy egy éves, esetleg hosszabb valamivel, de már az olimpiára készülés négy éve is túl hosszú, azt is rövidebb szakaszokra kell osztani. Egyetlen egy szakasz. Elérem, bajnok lettem, megvan. Ebből következhetnek következő szakaszok, de nem ez a végcél.

Viszont ha nem fontos a szakasz, ennek a célja az adott időszakban, adott pillanatban, ha nem konkrét, hanem majd, valamikor, akkor megette a fene.

Mint az irodalmi Nobel díj az írók többségének. Vagy megírom a nagy műveket, összerakom, amiktől esélyem van, vagy várakozhatok örökké hiába.

Szóval bajnokká válni akkor kell, amikor lehet.

Ennyi.