Olvastam egy könyvet. Nagyszerű. Minden mondatával egyetértek. Néhány passzusa engem is érint, aktuális az életemben, alkalmazni kezdem.
Ez egy döntés. Ha nem hozom meg, és nem tartom magam a döntésemhez, nem változik az életem a kívánt irányba. Marad minden a régiben. Pedig a könyv jó, sőt nagyszerű.
Olyan ez, mintha mondjuk, Béres Alexandra videót néznék, akár többször is, aztán panaszkodom, hogy nem fogytam egy dekát sem. Pedig a videó jó, sőt nagyszerű.
Hallgattam egy világhírű előadó előadását. Tele volt a terem, voltunk vagy kétezren. Az előadó azzal kezdte, hogy ő ma egy, maximum két ember miatt van itt, amiről beszél, nekik szól. A többiek statiszták, nem fogják alkalmazni a hallottakat.
Nem tudom, honnan veszi rémítő statisztikáját, de elgondolkoztam. Az öt téglás modell szerint (A nyerő Hármas) a dolog így néz ki:
Az uralkodó gondolaton alapszanak az érzelmek, erre épül a cselekvés, amiből kialakulnak a szokások, és a szokások határozzák meg az eredményt.
Az eredmény maga a szokásaink következménye, a megelőző három a szokásaink megváltoztatásához vezető út téglái. A befolyásolás útja.
Arról van szó, hogy ha el akarunk érni valamit, ahhoz a szokásainkon keresztül vezet az út. A sikeres szokások sikerhez vezetnek, a sikertelen szokások a sikertelenséghez. Egészséges szokásokból egészség lesz, míg az egészségtelen szokások következménye a betegség. És így tovább, életünk valamennyi területén.
A szokás nagy úr. Nem változik magától, vagy nem arra, amerre szeretnénk. Ösztönösen semmiképpen sem. Ha összekulcsolom a kezem, vagy a jobb, vagy a bal hüvelykujjam van fölül. Minden egyes alkalommal. Ez egy szokás. Ha megpróbálom ellenkező módon összekulcsolni, az kényelmetlen érzés. Ösztönösen mindig a kényelmes változatot választom. De tudatosan megváltoztathatóak a szokások. Ami ma még kényelmetlen, egy idő után – a legtöbb esetben elég 3 hét tudatos gyakorlás – kényelmessé, új szokássá válik. És az új szokás megváltoztatja az eredményt.
Számomra az a különös, hogy miért nem vagyunk hajlandóak tudatosak lenni? Miért van az, hogy a tanítványaim, vagy hallgatóim nagy része nem végzi el a szükséges munkát és nem változik meg? A legtöbb ember eljuthatna oda, ahová szeretne. A képességeink megvannak hozzá. Akkor miért nem? Elérhetnénk a kívánt eredményt, sőt sokkal többet, ha tudatosan alkalmaznánk a megfelelő módszereket. Akkor miért nem?
Miért nem lesz bajnok a legtöbb tehetségből? Miért szakadnak meg oly ígéretes pályafutások? Miért van ez így?
A szokások határozzák meg az eredményt, a szokás kialakításához azonban nélkülözhetetlen a szándék, a belső elhatározás, és ennek tudatosítása. Amikor már kialakult a szokás, a tudatosságra nincs szükség. Addig azonban nélkülözhetetlen.
Nos, erről szól a mentális munka.
Lehet, hogy mindezt csak egyetlen ember miatt mondtam el?
