A versengő szülő

Az ilyen típusú szülő, amennyiben a gyermeke közepes, átlagos eredmény produkál, akkor megszégyenítve érzi magát. Hasonlít a reakciója a narcisztikus szülőre abból a szempontból, hogy úgy érzi, hogy őt magát minősíti a gyermeke sporteredménye. A versengő szülő kifejezés itt nem arra vonatkozik, hogy a szülő a társadalomban is egyre inkább jelen lévő versenyszellemet hirdeti. Hiszen ez a sportpályákon alapvető követelmény.

A hibás nevelői magatartás két területen jelentkezik.

1. A szülő, a többi szülő felett akar győzelmet aratni a gyermeke sport teljesítményével. Az ő önértékelését erősíti a győzelem és szégyeníti meg a közepes eredmény.
2. Gyakran a saját gyerekével is verseng. Ez szelídebb esetben úgy jelentkezik, hogy ha pl. a gyereke mesél egy verseny részleteiről, akkor a szülő átveszi a szót, és rálicitálva elmeséli a saját régebbi dicsőségeit. Súlyosabb esetben, az ilyen szülő nehezen viseli el a gyerekének a sikereit. Úgy éli meg, hogy ő már nem fontos, az ő ideje már elmúlt, és ezt valahogy kompenzálnia kell.

A frusztrált szülő azonosul a gyerekével, legyen szó edzésről, vagy versenyről. Kiterjeszti az énhatárait, rendszerint többes számban beszél az eredményekről.

„Sajnos, nem játszottunk túl jól, ma nem sikerült győznünk...”

Olyan, mintha minden sporthelyzetben maga is ott lenne a pályán. Együtt rezeg a gyerekkel, sokszor aggodalmaskodik. Ő az, aki ott lóg az edző nyakán, minden edzés után vannak fontos kérdései. Összefonódása a gyerekkel olyan erős, hogy elvárja, hogy az tanuljon az Ő korábbi hibáiból. Folyton magyaráz, mindezt jó szándékkal teszi, de mégis az az eredmény, hogy a gyermeke fejlődése, érése nem követheti a saját természetes ritmusát.

Az iskolai órák kivételével mindig együtt vagyunk. Én viszem, hozom, megvárom mindenhol. Nem vagyok elégedett az edzőjével, szerintem nem így kéne beszélni a lányokkal. Túl szigorú velük. Szerintem lelkileg terrorizálja a lányokat. Meg is beszélem Nellykével minden nap, hogy ne figyeljen oda, mintha nem is kiabálna az edző. Én is így tettem fiatal tornász koromban, másképpen ezt nem lehet elviselni.

Nellyke edzője nem kiabál, hanem hangosan beszél. Az anyuka régebbi rossz élményeit aktualizálja, és elvárja, hogy lánya ennek megfelelően viselkedjék. Azóta Nellyke, bát ígéretes tehetség volt, már nem tornázik, sportágat váltottak. Anyuka itt már a csapat ügyintézőjévé avanzsált, így könnyebben tudja felügyelni a lányát érő hatásokat. Nellyke soha nincs egyedül.