A szellemi erőforrások sokfélék. Az egyik közülük a zene.

Emlékszem, amikor súlyos infarktus után lábadoztam, a doktornő még azt is meghatározta, milyen zenét hallgathatok. Mozart korlátlan mennyiségben, Beethoven tilos. Nem, mintha Beethoven nem lenne jó, vagy a doktornő ízlésébe nem fért bele. Dehogy. Imádta Beethovent. Arról volt mindössze szó, hogy más és más hatást ér el a két zene, és nekem akkor Mozart tett jót, Beethoven pedig némely üzenetével a kelleténél jobban fölpörgetett volna. A hatás számít, és nekem arra a hatásra volt szükségem, amit Mozart nyújtott.

Két és fél éves unokámmal utazom a kocsiban. Bekapcsolom a rádiót, Chopin hangversenyt közvetítenek.

• Milyen zene ez? – kérdezi Bella, de rögtön válaszol is rá – királylány zene. Olyan, mint a palota.

Pillanatra elképedek, hiszen Bella imádja a rockzenét, az anyja hasában is Tankcsapdát hallgatott, bébi korában csak el kellett indítani a CD-t és azonnal megnyugodott. Chopint pedig királylányos zenének tartja (két és fél évesen), és élvezi. A hatás számít. Nem kéne figyelmen kívül hagyni, hogy a zenének hatása van, és nem mindegy, milyen az a hatás.

Most, miközben írok, Bossa Nova zenét hallgatok. Könnyű, laza vagyok tőle. Mintha naplementében ülnék egy dél amerikai teraszon, az ég vörösben és lilában tündököl, odébb csillogó tó, víztükör, zsúpfedeles kicsi ház, pálmafák. A pincér koktélt kever a pultnál, én pedig különlegesnek érzem magam, az élet császárának, akinek fontos gondolatai vannak. Könnyed vagyok, laza, és jól megy az írás. Köze van ennek a valósághoz? Semmi köze nincs. Ám a zene hatása elég ahhoz, hogy megváltoztassa a valóságomat.

 Persze mindehhez pontosan tudnod kell, milyen hatást akarsz elérni. Ha erőre van szükséged, legyőzhetetlennek akarod érezni magad, győztesnek, ünnepeltnek, akkor ne pálmafákról és koktélokról álmodozz. Ez természetes, nyilvánvaló mindenkinek. Mégis nehéz embereket rávenni arra, hogy végiggondolják, mi az az állapot, amire szükségük van. Ahhoz, hogy megvalósuljanak az álmaid, nem arról kell gondolkodnod, pláne beszélned, hogy milyen akadályaid, nehézségeid, problémáid vannak, hanem a győztes állapot hangulatát kell megteremtened. Hadd mondjak egy példát!

Teniszezel, a döntőben, az ötödik szett végén jártok, 5:4 arányban vezetsz, te szerválsz, 40:0 az állás. Ideális állapot nem? Három meccslabdád van. A lehetőség lelkesítő. Egyetlen adogatást kell megnyerned, és te vagy a bajnok! Az első nem sikerül. 40:15. Semmi baj. 40:30. Már nem vagy annyira lelkes. Összeszorítod a fogaidat, markolod a labdát, pattogtatod. Igyekszel összpontosítani. Letörlöd a homlokodról a verítéket. Egyenlő. Pánikra semmi ok. Nem is pánikolsz. Igyekszel, próbálkozol, koncentrálsz. Túl akarsz lenni rajta! De hiába. Kettős hiba. Pont ilyenkor! Tudod, hogy te hoztad föl az ellenfelet, dühös vagy. Elsősorban magadra. Ám a düh nem mindig segít. Ez, amit most érzel nem valami konstruktív düh. Elveszíted a labdameneted, a szettet és a meccset kis. Kicsúszott a győzelem a kezedből, pedig csaknem megvolt. Éltél már át ilyesmit. Nem kellemes érzés.

Mi történt közben a másik oldalon? Az ellenfeled fogcsikorgatva jött fel 15:40-re. Dac volt benne, nem adta föl. Kicsit megkönnyebbült, némi elégtételt érzett. 30:40-nél már reménykedett. Feszült volt ugyan, de az érzékei kiélesedtek. Csak egyetlen jó mozdulat kell, egyetlen jó ütés. És sikerült neki. Diadal, mámor. Önbizalom, hit, akarat: győzni fog! Ez a lelkiállapot segített neki győzni, segített neki abban, hogy mozgósítsa a tartalékokat, kihozza magából a legjobbat. Magukkal ragadták azok az erők, amik már korábban is segítették győzni. A győzelem emlékei, a pozitív tapasztalatok. Ezekre a tapasztalatokra és állapotokra emlékeztek benne az idegek, az izmok, a sejtek.

A tudatosság nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne légy kiszolgáltatva a történéseknek, a hangulatoknak. Választhatsz, de fel kell készülnöd a választásra! Ezt nem hanyagolhatod el!