• Én megmondtam! Nem mondhatja, hogy nem hallotta.

De mondhatja. Éppen itt a lényeg. A kommunikációs folyamat még csak éppen, hogy elkezdődik a közléssel. Sokan azt gondolják, hogy ezen múlik minden. Ha megmondják a tutit. Ha szakszerűen magyaráznak. Ha rámutatnak a hibákra. Ha rávilágítanak a lehetőségekre. Ha világosan beszélnek, ha lelkesítően beszélnek, ha elég hangosak, ha elég részletesek, ha kelélő eréllyel, tekintéllyel lépnek fel. Ha kimutatják az indulataikat, vagy éppen ellenkezőleg, ha visszafojtják, és hideg fejjel szorítkoznak a tényekre.

Tévedés, tévedés, tévedés.

Nem az számít, ami kimegy a szádon, hanem csak az, és kizárólag csak az, ami bejut. És nem elég, ha bejut a fejbe ( a másik fülön pedig ki), be kell jusson a szívbe is. És ez még mindig nem elég.

Mindannyian folyamatosan beszélünk önmagunkban (persze ezt gondolkodásnak hívjuk, mi pedig belső beszédnek).  Alapszabály: amikor beszélsz, a saját mondanivalódra figyelsz, nem tudsz figyelni arra, amit hozzád beszélnek.

• Hozzád beszélek – kiáltja indulatosan a fölbőszült atya, mert csemetéje valami számára nem tetsző dolgot mívelt.
• Hallom, hogy ordítasz, de majd csak vége lesz egyszer, talán nem dől össze addig a világ – gondolja közben a gyermek, és hasonló mondatokat mantráz, miközben te igyekszel kitenni a lelkedet az ő érdekében.

És talán fontos, amit elmondasz, talán tele vagy jó szándékkal, de hiába. Nem az számít, ami a szádon kimegy…

Állok a pálya szélén, és hallom az edző utasításait, és látom, hogy ami a pályán történik, nincs összhangban az utasításokkal. És hiába dühöng az edző, hiába sértődik meg, ha eredményt akar, neki kell megtalálni a módját, hogy bejusson a mondanivalója. Mert nem az számít, ami kimegy…

Ugyanez a helyzet egy párkapcsolatban, a családi vagy a munkahelyi kapcsolatokban. A kommunikáció nem (csak) az indulatok levezetését szolgálja. Persze szolgálja azt is.

Amit értenünk kell, hogy az irányítás ezzel együtt a mi kezünkben van. Mert képesek vagyunk megváltoztatni a kommunikációnkat. Megtanulhatjuk, miként kell ezt (nem kevés helyen tanítják ezt, ajánlhatnám pl. Dale Carnegie könyveit: Sikerkalauz I-III, vagy éppenséggel mi is tartunk tanfolyamokat közösségek számára ebben a témában). A kérdés, hajlandóak vagyunk-e tanulni, hajlandóak vagyunk-e változni? A döntés a miénk.

Ahogy a Biblia tanít: „Ha valaki nyelvével nem vétkezik, … az képes egész testét is megfékezni.”

Vagy máshol: „ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meg lészen. „

A kommunikáció lehet áldás vagy átok. Én az áldás részéért vagyok oda!