Tegnap építőanyagot szállítottak a házunkhoz. Hatalmas, darus autó jött, hatalmas, morcos sofőrrel.
- Én itt nem férek be! – jelentette ki az első percben.
Én tudtam, hogy befér, a kérdés, hogy akar-e? Kezdetben úgy nézett ki a dolog, hogy nem akar. Sorolta az érveket, hogy mi az ő dolga, és mi nem, én pedig egyetlen érvvel árválkodtam, hogy jobb az építőanyagnak bent az udvarban, mint visszaszállítva a telephelyre.
Szerencsére a sofőr is így gondolkodott. Hajlandó volt egy próbát tenni, és lám, kiderült, hogy van esély. A dolog nem lehetetlen.
Leemeltük a kiskaput a helyéből, és a robosztus jármű szép lassan betolatott. Nem volt egyszerű, nem volt magától értetődő, de sikerült. Működött a dolog. a sofőr még morgott valamit, miközben eltette a borravalót, és elment. Én pedig jóleső érzéssel maradtam ott. Győztem!
Nem a sportból vettem a példát, de a sportról (is) szól. Vannak sportolók, akik ilyenek, mint a sofőr. Vannak edzők, akik ilyenek, mint ez a sofőr, és vannak szülők is, akik ilyenek, mint ez a sofőr.
Ők azok, akik meg vannak győződve a saját igazukról, és nem tágítanak, nem engednek, nem akarnak változást, nem akarnak a sajátjuktól eltérő szemléletet. (Ja, igen! Vannak sportvezetők is, akik ilyenek, mint ez a sofőr.)
Márpedig az álláspontunk nem mindig helyes. Ezt így tét nélkül hajlandóak vagyunk elismerni, persze rögtön más, ha valami múlik rajta. Valahogy nem akaródzik beismerni, hogy esetleg tévedtünk. Hogy esetleg rossz irányba megyünk, talán már hosszú ideje. Hogy a viselkedésünk, a módszerünk, a hozzáállásunk téves. Hogy nem használunk, hanem ártunk. Ezeket nem csak beismerni nehéz, de a legtöbbször felismerni is.
Fel szoktuk tenni a kérdést, ha valaki nehéz döntés előtt áll: Lehetetlen vagy csak nehéz? A válasz legtöbbször: csak nehéz.
És akkor már neki lehet állni. Neki lehet állni a változásnak, be lehet menni a szűk kapun, mert a legtöbbször nem lehetetlen, csak nehéz.
A mentális munka legfontosabb része a sportban talán ezeknek a dolgoknak a felismerése lenne!
Felismerése annak, hogy lehetnék sokkal jobb, ha mást vagy másképpen csinálnék. Hogy lehetnék jobb sportoló, jobb edző, jobb szülő!
Lehetetlen vagy csak nehéz?
