Na de persze vannak egyéb dolgok is, amiket az ember nem fog föl ép ésszel. Ilyen az, amikor a család házi kedvence, ez esetben egy kölyök macska, éjjel négykor lelök a galériáról egy cserepes növényt, ami szívszorítóan hangos fájdalommal törik szét a kemény járólapokon, ezzel felébresztve egy 16 éves észveszejtően elbűvölő teremtést. Ami még ennél inkább is felfoghatatlanabb az, hogy ilyenkor miért nem lehet a helyzetet ugyanúgy kezelni, mint a ház többi lakója, pontosabban egy horkantással, maximum egy vállrezdítéssel. Érthetetlen, hogy a többi ember hogy képes mély álmában úszkálni, miközben a másik, két vékony résen kinézve, egy szemétlapáttal és egy seprűvel a kezében próbálja menteni a menthetőt. No meg persze ölni az ölhetőt, ugyanazon két tárggyal. Ezek után csupán pechnek tekinthető, hogy nem tud visszaaludni az áldozat, és már nem is meglepő, hogy a fent említett gondolatmenetek megírására kényszerült.

           

          A „reggeli” earl grey tea csodákra képes. Nem csak hogy erőt és energiát önt az emberbe (megj.: ez négy kanál cukor esetén egyáltalán nem meglepő), de kreatív gondolatokat is ébreszt. Vajon miért nem volt nős Einstein? Miért akad olyan kevés négy levelű lóhere, és tényleg van-e köze az ember szerencséjéhez? Hány százalék az esélye hogy egy sült galamb az ember szájába repül? Nos, ezek mind olyan kérdések, amik senkit nem érdekelnek, és e rövid írásmenet sem foglalja magukba a válaszokat, pusztán fokozott unalomkeltésük miatt.

Viszont van itt valami érdekes, ami sok ember számára szintén érthetetlen. Nem megfejtendő téma, nem megfejthető, egyszerűen örömkeltő tudat. Bár igazából még az sem, az ember inkább néha csak rácsodálkozik, és elámul. Elámul Isten erején. Ha van olyan, aki netán képes napról napra átélni az első pár mondatban említett apró örömöket, az rájön, hogy Isten azalatt a röpke 6 nap alatt azért teremtette a világot, hogy élvezzük azt. Hogy imádjuk az életet. Mindig van aminek örülni. Sokszor érezzük úgy, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, mennyire megvert minket a sors, és mennyivel jobb lehetne. És igen, mindig lehetne jobb. De amit gyakran elfelejtünk az, hogy mindig lehetne rosszabb is. Hálánk vajon miért nem terjed ki az apró gyönyörökre? Miért nem adunk hálát, hogy Einstein nem volt nős, és így teljes energiájával és szívével a tudományra és az emberiség javára tudott összpontosítani? Miért nem örülünk, hogy vannak egyáltalán négylevelű lóherék és mosolyogni lehet ha találunk egyet elvétve? És miért nem az érdekel, hogyan és milyen körettel együk meg a sült galambot? Azért mert az ember mindig többet akar. Hirdeti az igét, mégis mindig panaszkodik. Miért nincs több hívő? Miért nincs több pénz? Miért nincs kevesebb háború? Nehéz rájönni, és elfogadni, hogy Istennek van egy terve, ami mindenkit fölül múl, még Einsteint is. Ennek a tervnek részei vagyunk mi, részei a bajok, kudarcok, bukások. De részei az örömök, ezek közül is az apróbbak tudják a legjobban feltölteni az embert és erőt adni egy új nap kezdetéhez.

 

 

 

By: Kabarcz Rebeka