Megborotválkoztam. Ez előfordult velem már máskor is. Néztem az arcom a tükörben, és elgondolkoztam: ki vagyok én?
Nemrég még szakállam volt. Nem sokáig, néhány hónapig próbálkoztam vele. Hajnalka akarta, hogy legyek szakállas ismét, mint régen, amikor megismerkedtünk, és amikor olyan ellenállhatatlan voltam – nyilván –. Miért ne szerezzek örömet a feleségemnek?  Nem igaz?
Nos, az örömszerzés sikerült, bár a szakállam korántsem lett olyan, mint régen. Eltűntek belőle a színek. A vörösek, szőkék árnyalatai. Viszont megjelent és dominált egy új szín, az ősz, vagy hogy jobban tetsszen, az ezüst. A lányaim szemében azonnal láttam, hogy mit akarnak mondani, de egyelőre nem mondták. Az ismerőseim szellemesebb része azonban ráharapott a lehetőségre: idén te leszel a Mikulás?
Nos, a legkevésbé Mikulásnak akartam látszani, így aztán, amikor Rebi elém állt, hogy lenne egy kérése, és ha teljesítem, cserébe ő is megkóstolja a gombapaprikást, ráálltam. Hajnalka is belátónak mutatkozott.
Most sima az arcom ismét, de a kérdés itt van: ki vagyok én?
Merthogy Mikulás nem vagyok, ez rendben van. És annyi minden nem vagyok, ami akartam lenni valaha. Nem kaptam irodalmi Nobel díjat, nem lettem olimpiai bajnok, szépségkirály, ünnepelt dobos valami zenekarban, nem lettem milliárdos vállalkozó, méltán utált politikus sem lettem. Nem lettem tudós, nagy utazó, és hatalmas prédikátor sem.
Könnyű összeállítani egy listát arról, mi nem lettem. De ki vagyok akkor?
Hohó! Álljunk csak meg egy szóra! Még az sem mindig világos, ki nem vagyok. Talán lássuk először ezt!

Mert nem az vagyok, akinek látszom. Vagy legalábbis nem az számít. Mert hiába lát néhány jópofa Mikulásnak, nem vagyok az. És dagadt disznó sem vagyok, és akkor sem lennék az, ha én lennék a legkövérebb ember a világon. Egy fickó vagyok a szomszédból, aki küzd a kilóival időnként, és néha elbukik, néha pedig nyer. Mint annyian mások. És aki nem akar a falhoz lapulva közlekedni a világban, abban reménykedve, hogy megússza. Egy fickó vagyok a szomszédból, aki ha jó szót szól, szeretne jó szót viszonzásul, akinek rosszul esik, ha végigmérik, és aki nem igazán elégszik meg az alamizsnával sem szellemi, sem lelki, sem fizikai értelemben.

És nem az vagyok, amit csinálok. Lehet, hogy te az vagy. Lehet, hogy te orvos vagy, bankigazgató, vagy miniszter. És ezzel méred magad. Te tudod. Nekem is van éppen néhány iskolám – nem mintha számítana –, de nem vagyok tanár, és nem vagyok újságíró és nem vagyok szociológus, sem szakács, de még csak vállalkozó sem vagyok az Amwayben, annak ellenére, hogy szeretem, amit csinálok. Tudod, én egy pasas vagyok a szomszédból, aki boldog akar lenni, aki azt szeretné, hogy a felesége boldog asszony legyen, aki a gyerekeit boldognak akarja látni, és aki tenni is akar ezért. Aki nem aggódik, de izgul a sikereikért, és nem akar kimaradni az örömeikből sem.
Egy pasas vagyok a szomszédból, aki boldogulni akar. Aki ötről hatra akar jutni. Aki nem csak azért akar dolgozni, hogy kifizesse a számláit, hogy egyen, igyon, és a tv hozza be számára a nagyvilágot. Én igen akarok mondani, ha szükséged van valamire. Ha segítséget kérsz, ha támogatásra szorulsz. Kompetens akarok lenni az életem minél több területén. Én nem lopom el, ami a tiéd, és elfogadom, ha segítesz valamiben. Szívesen leülök a bográcsod mellé, és ha látogatóba jössz, fölbontok egy üveg bort, és azt tervezem, hogy valamelyik nyári estén, ha kedvünk tartja, egy diófa lombjai alatt vagy egy szőlőlugasban folytatjuk a beszélgetést.

Nem az vagyok, ahol élek. Tényleg nem. Pedig néha szeretnék. Debrecennel például én is úgy jártam, mint Nyilas Misi, de Erdélyben otthon tudtam lenni, befogadtak. Tudok neked mesélni a Damjanich utcáról a Városligetnél, a Köröndről, az Oktogonról, a Szív utcáról vagy a Hunyadi térről, a Szabadsághegyről. Egy gyönyörű tanyáról a pusztavacsi erdőben, ahol Rebi született. Tudok sokat mesélni Magyarországról, le sem tagadhatnám, hogy ide tartozom, és nem is tudsz rávenni, hogy letagadjam. Egy haza attól haza, hogy hozzá tartozol. A haza értelmetlen nélküled vagy nélkülem. Szeretem. Aztán mesélhetnék Belgiumról is, de attól, hogy éltem ott, nem vagyok flamand, és nem vagyok erdélyi vagy debreceni, még csak budapesti, vagy tanyasi sem.
Tudod haver, egy pasi vagyok a szomszédból, akinek nem mindegy, mit lát, amikor felkel, kinéz az ablakon, vagy fölnéz az égre. Egy pasi vagyok a szomszédból, aki keresi a helyét, és hogy mi dolga van ott, ahol van? Énbennem időnként fölmerül a kérdés: miért élek éppen itt? Benned nem? Hogy mit tehetnék, hogyan lehetnék hasznos, vagy hogy éppen együtt, hogyan lehetnénk hasznosak? És mielőtt hátat fordítanál nekem, hadd mondjam el, hogy tudom, én is szennyezem a környezetemet, tudom, hogy fölébredsz néha éjjel, mert túl hangosan ugat a kutyám, és tudom, hogy jobb lenne néha, ha nem lennék ott, ahol vagyok.

Nem az vagyok, amim van. Nem vagyok a házam, az autóm, a telefonom, a számítógépem, a ruhám. Ezt te is így gondolod, nyilván. Hiszen te is jobban szeretnéd, ha nem ezeken keresztül ítélnének meg. Mennyire szeretnél lazítani néha nem? Hiszen te is egy pasi vagy egy nő vagy a szomszédból, aki nem akar folyton megfelelni. Aki nem attól boldog, ha folyton frissítik a szoftverjeit, és megújul a design, és könnyűfém a felni. Vagy igen?
És nem arra biztatlak, hogy slampos légy, hogy ne tüntesd el a pattanás nyomait az orrodon randi előtt, vagy akár otthon is, amikor egyedül vagy…
Én tényleg csak egy pasi vagyok a szomszédból, aki szeretné megkülönböztetni az értékeset az értéktelentől. És nem akarom elfecsérelni az időmet, az energiáimat, a pénzemet, az életemet. És szeretném tudni, hogy nem is teszem. Mindig.

És nem az vagyok, akinek érzem magam. Nem vagyok sztár, még ha néha az égben van is az orrom. Nem vagyok lúzer, pedig magam alatt vagyok néha, és gyakran annak mondanak mások. Nem vagyok szerencsétlen, nem vagyok kiszolgáltatott, elnyomott, kisemmizett balek. Felelős vagyok a saját életemért, és mindig van választásom.
Egy ember vagyok a szomszédból, aki bízik Istenben.
És aki naponta elmond egy imát, ha akarod érted is: „Istenem, Atyám kérlek áld meg a testvéremet mindazzal, aminek a mai napon örülne! Teljen be élete örömmel és békével, sikerrel és erővel, hogy segítségükkel még közelebb kerülhessen hozzád! Ámen”

És nem az vagyok, akinek mutatom magam. Ne higgy a látszatnak, kérlek!
Tudod, csak egy alak a szomszédból. Erényeimmel és hibáimmal, döntéseimmel, amiket betartok, valódi fejlődésemmel, vagy hanyatlásommal. Az érzéseimmel, a szeretetemmel, a könnyeimmel, a nevetésemmel. A nyitottságommal vagy zártságommal, a kitárt vagy összekulcsolt karjaimmal. A győzelmeimmel, a vereségeimmel, a kudarcaimmal és a talpra állásaimmal.
Az vagyok, aki valóban vagyok, gyakran önmagam számára is rejtély. Más, mint tegnap, és nem ugyanaz, mint holnap. És egyetlen dologban vagyok biztos: te is csak egy fickó vagy a szomszédból.