Narcisztikus szülő.

"A narcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik ... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát." Ennek eredménye az a jelenség, amelyre a narcisztikus kötődés, kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik.” (A Wikipédia definíciója)

 Az ilyen szülőtípus hajlamos arra, hogy a sportoló gyerekével kapcsolatosan idealizált elvárásai legyenek. Saját önértékelését összekapcsolja a gyereke értékelésével, és ez mindig a teljesítménynek megfelelően változik.

 A gyerek akkor látja elégedettnek a szülőt, ha jól teljesít a sportban. Szeret büszke lenni a gyereke sportteljesítményére.

Vegyük észre a különbséget: nem a gyerekére, hanem a gyereke sportteljesítményére. Valójában ezek az Ő sikerei, valójában Ő futja a tiszteletkört a lelátók előtt, és Ő áll a dobogón, neki szól a himnusz. Szó szerint bearanyozza a gyerek az Ő életét.

A narcisztikus szülő éppen ezért nem akarja elfogadni az elvesztett versenyt, mert nem akar a reflektorfényből kijönni. Ilyenkor, a gyermekét hibáztatja, és visszavonja tőle a figyelmét. Megbántódik, megsértődik a saját kudarcot valló gyerekére.

Ezzel az attitűddel, a szülő nehezen tudja elfogadni az edző utasításait, mert mindent átenged a saját gondolati szűrőjén, és ennek megfelelően értékel. Más szakemberekkel is gyanakvó, gyakran ragaszkodik ahhoz, hogy a gyereke mindenben kitűnő legyen. Felülbírálja az edzésidőpontokat, összeveti az iskolai dolgozatok és különórák időpontjaival, valóságos egyszemélyes logisztikai központ. Ő dönt mindenről.

Elvileg feláldozza az életét, mindenhol oda teszi a vörös szőnyeget a gyereke lába alá, de a gyereknek kötelező a legjobbnak lenni.

A Dr. Karyl McBride által közölt tüneti lista (McBride, 2009) alapján, a narcisztikus szülői viselkedésre jellemző többek közt:

• a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja.
• gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése.
• a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét, gyakran az áldozat és mártír szerepében.
• a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós.
• a szülő megköveteli, hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen ahogy a szülő akarja.
• a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak).
• a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett hogy megpróbálná a helyzetet feloldani.
• a szülő gyermekét tulajdonaként vagy szolgájaként kezeli.
• a szülő saját betegségeiért gyermekét okolja.
• a gyermek gyakran érzi, hogy szülei őszintétlenek vele.
• már gyerekkorában a gyermek szülei érzelmi igényeit kell, kielégítse.
• a szülő gyermekét nem önmagáért "szereti", hanem valamely egyéb okból (pl. annak tehetsége vagy sikerei miatt).
• amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival "válaszol".
• amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni.
• a szülő féltékeny gyermeke egyes külső vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen 'verseng' gyermekével.
• a szülő csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, életformát, stb. támogatja gyermekében, amely szerinte őt "tökéletes szülőként" tükrözi kifelé.
• amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és nem arra hogy gyermeke miként érez emiatt.