Tényleg!

Volt egy pillanat, nem is olyan régen, amikor 150 család szeretett volna oda költözni.

Nem hiszi? Mit tenne Ön, ha a közelében, vagy nem is a közelében, hanem csak az országban, ahol lakik, megkaphatna egy kertes házat teljesen ingyen? Sokan az azonnali költözést választanák. Mert nincs hol elhelyezni 3-4-5-6-7-8 gyermeküket.

Tápiószentmiklós családbarát település. Ezt a címet a fenti akcióval összefüggésben kapta meg, a polgármester ugyanis egy furfangos csavarral juttatott 3 nagycsaládot saját házhoz.

A történet pár évvel ezelőtt kezdődött...

Tápiószentmiklós egyik reggel arra a hírre ébredt, hogy a 4. osztályt elvégzett gyerekek jövőre nem tudnak iskolába járni, mert egyetlen fővel kevesebb 5.-kes van, mint kellene. Összehívták hát gyorsan a falu apraja nagyját, de semmilyen érdemleges ötlet nem született. A polgármester mégsem adta fel, napokig nem aludt, azon törve a fejét, hogy hogyan is lehetne megoldani ezt a problémát. Addig-addig gondolkodott, amíg egyik éjjel beugrott neki az Isteni szikra. Hát persze! Költöztessünk ide valakit! Felépítünk egy házat, meghirdetjük a sajtóban, és csak lesz egy család, ahol van egy 5.-es gyerek, és otthagyva eddigi életüket, felülnek a bőröndökkel a vonatra és új otthonra lelnek. És akkor az 5. osztály is megmenekül.

Hősies, mesébe illő terv, kérdés, hogy a materiális világot meg lehet-e győzni, ilyen "gyermekded" álmokkal?

Tápiószentmiklóson meg lehetett. 150 család jelentkezett a média felhívására.

Újabb reggel, az új hírrel, és új kérdéssel: hogyan fér el 150 család egyetlen kertes házban? A polgármestert nem lehetett csakúgy sarokba szorítani. "Találunk megoldást. Építsünk még házakat. Hiszen az iskola problémáját 2-3 évre egy család is megoldja, de mi lesz az óvodával?"

Kevesen gondolkodnak egy évnél nagyobb távlatokban. Ismerős a mondás? "A hídon akkor kell átmenni, ha odaérsz". Néha azonban egy korai döntés éveket old meg előre egy település család, ember életében.

A tápiószentmiklósi polgármester addig ütötte a vasat, amíg 3 családi ház fel nem épült. Négy hónapja volt minderre, egy-egy napon 50 munkást dolgoztaott egyszerre. A házak felépültek. Ma 3 új család, 22 új gyerekkel él a faluban. Az osztálylétszámok megtöltve, az óvoda kérdése előre biztostva.

A tápiószentmiklósi polgármester nem dicsekvő tipus. Ez az írásos történet sem azért született, mert sajtóanyagot, vagy hírlevelet küldött róla a családi együttműködést erősítő blogokra. Azért született, mert véletlen ott voltam. Egy családi konferencián, a Parlamentben, ahova meghívták, és amikor a pulpituson magához vette a mikrofont, még mindenki picit fel is nevetett:

"Polgármsteri pályafutásom csúcsán vagyok, mert meghívtak a Parlamentbe előadást tartani". - mondta, és bizton állítom, így is gondolta. A történet befejeztével nem a tapsot várta, hanem egy fontos gondolattal küldött mindenkit haza.

"Hiszem, hogyha a mai politika hasonló kérdésekkel foglalkozna, ha álmatlanságukat a helyi iskola, óvoda, gyerekek, családok problémája okozná, hasonló eredményeket mindenhol el lehetne érni. Hiszem, hogyha olyan emberk ülnének az ország székében, mint akik engem segítettek az említett törekvésekben, mindenki boldogulna."

Mosolygott és leült a helyére. Majd valószínűleg hazament és nem tudott elaludni. Mert nagy nap volt a mai.

Véleményem szerint pályafutása csúcsának ezt a napot mindössze tiszteletből nevezte: mert a csúcsot nap mint nap éri el. Ahogy ezen az éjszaka is.

Látom, ahogy hazaér. Lefekteti a családot és gondolkodik. Nem tud aludni, mert azon töri a fejét, hogy mit tehetne még, hogy a falu boldogabb legyen, hogy az a közösség, amit ő irányít, működjön. Nem hiszem, hogy az jutott eszébe, mennyibe került az útiköltség Pestre, hogy mennyi ebédet kapott, és hogy megérte-e anyagilag, hogy kihagyta ezt a napot az irodában?

Így is lehet, kérem szépen.

Legyen is így!