Tegnap Tiszavirágzás-nézőben voltunk. Lelkes hangulatunkat a gyülekező felhők sem tudták különösebben beárnyékolni. Szerencsére a rövidéletű kérészek táncos hangulatát sem annyira. Miután a folyó elnyelte a csodás természeti jelenség valamennyi áldozatát, és az égre rajzolódó szivárványfényben is kellőképpen kigyönyörködtük magunkat, hazaindulni készültünk. A település főteréhez közeledve megláttunk egy artézi kutat, ahova nyomban odakanyarodtunk szomjunk csillapítása okán.
Ekkor zuhant ránk az igazi látomás. Csakhogy ez nem természeti jellegű volt. És bármilyen hihetetlen, teljesen valódi.
Mindez a Felszabadulás útján. (!!!!)
Nagy Imre újratemetésének 20. évfordulóján.
Kb. 140 km-re Budapesttől.
Vagy milyen távolságra is?????