Tegnap Tiszavirágzás-nézőben voltunk. Lelkes hangulatunkat a gyülekező felhők sem tudták különösebben beárnyékolni. Szerencsére a rövidéletű kérészek táncos hangulatát sem annyira. Miután a folyó elnyelte a csodás természeti jelenség valamennyi áldozatát, és az égre rajzolódó szivárványfényben is kellőképpen kigyönyörködtük magunkat, hazaindulni készültünk. A település főteréhez közeledve megláttunk egy artézi kutat, ahova nyomban odakanyarodtunk szomjunk csillapítása okán.
Ekkor zuhant ránk az igazi látomás. Csakhogy ez nem természeti jellegű volt. És bármilyen hihetetlen, teljesen valódi.
Mindez a Felszabadulás útján. (!!!!)
Nagy Imre újratemetésének 20. évfordulóján.
Kb. 140 km-re Budapesttől.
Vagy milyen távolságra is?????


 


 

 

 

Szerző: B. Andrea  2009.06.17. 20:57 3 komment

Címkék: öröm tiszavirágzás távolság csodálkozás látomás

http://www.jumpcut.com/media/dyn/e8/0e2f/d37d59323f26048c07806080ef/movie_thumb160x120.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kabarcz.blog.hu/api/trackback/id/tr151191968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

czoli 2009.06.21. 23:44:33

Mi a baj ezzel? Azt hitted a 4 képviselői mandátum véletlenül jött össze?
Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. A szívekben. (ez dalszövegnek is jó)

hajnalka111 2009.06.22. 09:08:39

Nézem ezt a számomra oly ismerős csodát, mintha gyerekkoromból lépett volna elő egy kísértet. Abból az időből, amikor lepedőkket rajszögeztünk az ablakra karácsony este. Tettük ezt két okból, egyrészt nem volt sötétitő függönyünk (minek az, amúgyis mindenki tudott mindenkiről mindent-ez a négy "mind" törvénye), másrészt azt már mégse kockáztathattuk, hogy az arra haladó párttitkár, aki mellesleg apám komája volt, szóval Pista bácsi nem láthatta, amit nyílván tudott, hogy nekünk van karácsonyfánk.Mert a karácsonyfa hibás gondolkodásra vallott, a "fenyő ünnepe" a helyes kommunista magatartást tanusította. Már nem emlékszem, hogy mikor volt a fenyő ünnepe. Emlékszem ezekre a csöndesen elzümmögött mennyből az angyalokra, a fénytelen papirokba csomagolt kőkemény(értsd:tavalyi)szaloncukrokra. Emlékszem a karácsony lopott örömére.Meg ezekre a hívalkodó emlékoszlopokra. A szüleimet, gyakran rendelték be este különmunkára a pártbizottsághoz, hogy jelszavakat pingáljanak bádogtáblákra, amit azután a falu kerítéseire szegeztek ki. Egy ideig nagyon restelte magát az a gazda, akinek a kerítését így megbecstelenitették, később belenyugodtak, mert megértették, nincs menekvés, ha már olyan szerencsétlenek, hogy a fő úton laknak. Ezeknek a bádog tábláknak voltak ilyen színei, mint ennek a kőtömbnek. És elképzeltem, hogy 2009 tavaszán, valaki-k kivonulnak festékes dobozokkal és pemzlikkel felszerelve és ünnepélyesen felfrissitik, aktualizálják a színeket. Hogy harsogjon megint! Lehet, hogy vittek egy magnót is magukkal (bocsi, cd lejátszót!) és zene-háttér is volt "mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám" vagy " Vörös Csepel..." . Most nagyon félelmetes lett hírtelen ez a kép! Brrr...lehet, hogy van cd ezekről a dalokról? Vannak kígyótojások szanaszét, elszorva bokrok tövében, falvak főterén?

czoli 2009.06.22. 09:51:15

Azt hiszem, sokan még őrzik a sötétítőfüggönyt is. Mit lehessen tudni?
süti beállítások módosítása